Ez a cím önmagában nagyon félelmetesen hangzik. Gondolom lesz, aki rögtön arra gondol, hogy ebben az írásban leleplezek valami pénzügyi machinációt, és feje tetejére áll a világ. Nos, aki erre vár, annak csalódnia kell. Nem árt viszont tudnia, hogy a fiskális kérdéseknél kissé mélyebbre kívánok nyúlni.

Tudom, hogy jelenlegi világunkban majdnem mindennek a pénz az eredője. Jóval megfontoltabb vagyok annál, mintsem hogy azt gondoljam, társadalmunk működtethető lenne nélküle. Nagyon szeretem az utópiákat, de óvatosan kezelem őket. Ahhoz, hogy a társadalmunk fejlődjön, pénz kell és az elképzelés, hogy mit teszünk vele. Nagy léptékben, globálisan lehet utópia. Kisebb mértékben, lokálisan igaz hit, hogy ami jövőkép él bennünk, a köz javát szolgálja.

Hogy Pakson miből van a legkevesebb, azt szerintem mindenki látja. Pénz van, azt tudjuk. Tervek is vannak. Régóta létező, jól vagy rosszul kigondolt tervek. Ízlések és pofonok. Paks mégis a hiány városa. Van, aki a jövőben talán azt mondja, hogy az idő hiánya okozta, hogy a tervek tervek maradtak. Vagy nem volt elég ember, nem volt elég nagy összefogás. Lehet, hogy egyesek az akarat hiányát fogják látni a dolgok mögött. Most, jelen időben, még csak a hiány érzése erős.

És most nem arról akarok írni, hogy állunk a KRESZ-parkban, figyeljük a gyermekeinket, ahogy szaladgálnak. Süt a nap és boldogok vagyunk, valami mégis hiányzik. Egy fészekhinta, ami ki tudja mikor tűnt el a szemünk elől, mégsem pótolta az, akinek kellene. Nem is arról, hogy amikor beteg a gyerek, a szülők egymásnak írnak a Paksi babákon, hogy éppen melyik orvos rendel egy megszüntetés előtt álló körzetben, mert ha "AZ", ő nem viszi. Hogy a nálunk szerényebb kerettel rendelkező városokban miért színvonalasabbak az ünnepi műsorok... Ez az odafigyelés hiánya. A bizalom hiánya. A kreativitás hiánya.

Szeretnénk a jövőbe tekinteni. Az alapvető feladatokat megoldani úgy, hogy az a városban élők javát szolgálja, majd az igények szerint kialakítani a jövő városát.

 Lehet, hogy majd megkapom, vizionárius vagyok. Hogy túl nagyot akarok.

Nem kellene ekkorát akarnom, ha közelebb lennénk ahhoz a szinthez, amire hivatottak vagyunk.

Paks Budapestet és agglomerációját leszámítva az ország egyik leggazdagabb települése, ahol az egy főre jutó vásárlóerő az országos átlag 140%-a. Városunkat a jól keresőkre szabták.

Ahogy a hiány, úgy a szegénység is relatív. Egy olyan városban, ahol a négyzetméterárak az egekben és egy családra átlag közel két személyautó jut, erősen frusztráló a létminimum környékén élni. Ez nem csak nálunk van így. Világszerte probléma, hogy nyílik az olló, és ez ellenérzéseket szül mindenkiben, ami bizonytalansághoz vezet. Ez megosztja a társadalmat, és az emberek egyre távolabb kerülnek egymástól.

Egy képviselőtestület sem tud minden problémát megoldani. De a legsürgetőbb kérdésekre igen is hathatós választ kell adnia. Hiába épülnek új ingatlanok, amikor sokaknak esélyük sem lesz megvásárolni egyiket sem, ráadásul a városban elszórtan lévő üres házak, lakások árait is jól felverik. Ezért fontos, hogy új bérlakások épüljenek, és ne hagyjuk a piacra a helyzet megoldását. Szeretnénk, ha a fiatalok és a bajban lévők nem más városokban és országokban látnák a kiutat a helyzetükből.

És hiába magas a vásárlóerő, hogyha nincs hely, ahol elköltsék a pénzt. A megoldást nem a vidéki városokban vagy egy hatalmas bevásárlóközpontban kell látni. Azokon a településeken, ahol engedték, hogy egy csillogó pláza magához vonzza a kereskedők javát, azzal szembesültek, hogy a történelmi belváros épületeiben régen prosperáló boltok eltűntek, vagy helyüket kínai üzletek vették át. És elég, ha a folytonosság megszakad, ha csak a fele tűnik el ezeknek a vállalkozásoknak, máris hiányérzetük lesz az embereknek. Igazi polgári életérzést szül bennünk úgy végigmenni egy utcán, hogy minden kirakat előtt meg lehet állni, és elszomorít azt látni, hogy "ők is bezártak", vagy kénytelenek voltak a költözés mellett dönteni.

A városnak olyan közterületekre van szüksége, amik tele vannak élettel. Öröm ránézni a Spájz termelői és kreatív vásárra, egy kezdeményezésre, ahol a gyermekeink is jól érzik magukat és mi is találkozhatunk ismerőseinkkel, ugyanakkor lehetőséget nyújt a helyi termelőknek, hogy megmutassák magukat. Viszont a lehetőségei az Erzsébet Szálló előtti téren erősen behatároltak. Szükség van a Szent István tér túloldalán lévő füves fás terület fejlesztésére (Lengyel-Magyar Barátság park), ahol egy komoly beruházással igényes közösségi tér jöhetne létre. Nemsokára kezdődik a Balogh Antal Katolikus Általános Iskola és Gimnázium bővítése. Az építkezéshez szükséges felvonulási útvonal kérdését is rendezni kell (Sas utca, Bajcsy-Zsilinszky utca, Templom utca, Templom előtti tér). Lassan ott tartunk, hogy a Pécsi Egyházmegye több pénzt pumpál a területbe, mint a város. Egy ilyen komoly oktatási komplexumhoz méltó környezet megteremtése Paks feladata is kellene, hogy legyen.

A Jézus Szíve templom előtti közterület állapota is hagy kívánni valót maga után. Nagyon sok ember használja a területet a napi közlekedésre, miközben a burkolatot minimum idejétmúltnak lehet nevezni. A Szent István tér, a templom és környéke (Bazársor) a város szíve, fejlesztése kiemelt ügy kell, hogy legyen.

Hasonló a helyzet a Polgármesteri Hivatal előtt lévő területtel. Ha a területet újragondolnánk, a két abszolút kihasználatlan "gödör" betemetésével egy hatalmas egybefüggő terület jöhetne létre, ahol minőségi burkolattal, sok zöld felülettel és jól elhelyezett térbútorokkal könnyen létrehozhatnánk egy európai színvonalú teret, ahol fiatal és idős, gyermek és szülő jól érezné magát, ahol a remek karácsonyi vásár még nagyobb teret kaphatna. Kell a wifi hotspot, de kell a környezet is, ahová öröm kiülni.

Az új városközpont pedig... Vannak, akik szükségesnek tartják, vannak, akik nem. Egy ekkora beruházás sok kérdést felvet. Ebben konszenzusra van szükség a lakosság és a városvezetés között. Ha a terület fejlesztése elindul, a város központjában egy olyan sétálóutcát kell létrehozni, ami gócpontja lesz az új kisvállalkozásoknak, ahová lehet menni, ha az ember szórakozni és kikapcsolódni vágyik, ami akkor is el tudja látni ezt a feladatot, ha az atomerőmű bővítés miatt megugrik a lakosságszám.

Nem azt mondom, hogy nekünk kell diktálni a trendeket. A korszellemre kell figyelni. A jövőbe mutató, új dolgokra van szükség. Egy olyan településnek, aminek atomerőműve van, kötelessége foglalkozni a megújuló energiával. És ezt nemcsak az örvendezésre okot adó, idén átadott naperőműben szeretném látni. Olyan kezdeményezések mellé kell állnunk, ahol a város és a környék lakosai maguk is tehetnek azért, hogy a bolygónk és környezetünk egészséges maradjon. Ez csak egy példa, de ki merne ma Pakson belevágni egy csomagolásmentes üzletbe? És vajon hányan vannak, akik már elgondolkodtak rajta? És hányan, akik szívesen vásárolnának egy ilyen üzletben? Hiszek abban, hogyha csak az ingatlant biztosítaná a város, már lenne választási lehetőségünk. Aki a múltat választja a jövő helyett, hátrafelé lépeget.

Változtatnunk kell, nem hátrálni, nem ácsorogni, hanem haladni. Összefogás kell és akarat. Hit, hogy mehet, hogy lehet másként.

Köszönettel: Nagy Balázs

A Paksi Deák Ferenc Egyesület 2. választókerületi jelöltje